Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Aztán búcsúzunk, mikor eljön a mi éjszakánk is. De előtte kiszaladunk még egyszer a tágas mezőkre, mutatunk a bennünk szandálon futó gyermeknek ámuló búzavirágot, pipacsot, az ablakhoz megyünk, sistergő életeket látunk, férfi karját az asszony derekán, házakat, sok csak félig felépítve... s látunk csészéket, ahol aranyteára talál Istenünk, és követ, amely lelkünkből hullott ki, hogy aztán megint csak rákönyökölhessen egy íródeák, bokrokat, ahol a csiga még égbe felvezető esőt keres, macskát, ki az egérhez az utat már döcögősen járja, kést, mely alatt a zsemle már alig vékonyul, diófát, ki elindult, hogy híreit hozzánk is elhozza, s megsúgja, a halál után fényesebb az égbolt, a mező meg tágasabb.