Juhász Anikó: Aztán meg (Megyünk. Hátunkon egy-egy Musza Dagh, S mint hangyák, tövébe petézzük sorsunk.)
Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Lassú ébredése van a napnak, s míg ablaknak ütődik a fény, két csipás galamb s két platánlevél egy fán még tűnődve üldögél, hallgatja, ahogy a fény s a lárma bevégzi mára elrendelt dolgait. Gyerekek jönnek, kis kötélre fogva húzzák a réteket; hálóikba nagylombú, szétnyílt törzsű fákat s halakból kicsúszott kopoltyúkat fognak. Kezük formás, bakancsuk máris térdig ér. Fehér fogaikon megáztatják a napot, mit az este bádogvonaláról valaki nagy-nagy körökben feléjük forgatott, s úgy élnek tovább, mint hálókból kilépett, nagylombú, szétnyílt törzsű fák, bár ázott esernyőjükön egy-két posztmodern beütés, hang-, madártörme- lék s egy kandi csecsemőfej: a háború.