Filozófiatörténész, költő, műfordító

A vaságyon feküdt. Várta a halált,
várta, hogy tüdeje erdejében megnőjön a
lomb, hogy fészküket egyre vastagabbra
építsék a madarak, hogy a tojásokból
kikeljen minden fióka, és szétrepessze
benne az erek földi nehezékét, várta,
hogy a szigetek között időző tavaknak a
partokból elege legyen, hogy a szövetei közt
szaladgáló folyó kiloccsanjon a testén túlra,
hogy a röntgenkép korallvirága dús,
bő gyökérzetű és halálra éhes legyen,
várta, hogy felépüljön benne az a
sugárutakon közlekedő végső metropolisz,
hogy a halál az ő háza tetejére üljön,
s az utcákon véres szárnyakkal
az égbolt repülőterére érjen az
ő menni kész, pilótamadara.