Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Kisgyerek. Alig négyéves, még nem tudja, mi az élet, és mi a halál, a halállal mégis, akár egy vénember, oly elkerülhetetlenül szemben áll.
Kis öregembert csinált belőle az élet, szeme a világra még rá sem nyílhatott, ott fenn az égi nagy konyhában valaki nagyot hibázott, és abban a sorsos lutrijátékban a készülő új életre dermedő havat és nem harmatot rakott.
Az életet még épp csak tanulná, anya, apa mellé odatenné a kósza felleget, lábára hibátlan cipőt húzna, s nagyon figyelne, ha valaki azt magyarázná, hogy ő most ügyetlen volt és tévedett.
Az esőszemek halk koppanása után csigákat keresne kinn a járdán, s aprócska ujjaival épp csak végigtáncolna azok védfalat vonó, mégis oly sérülékeny, oly könnyen meghaló házán.
S mégsem futhat ő, egész nap zápor nélkül fekszik, a tengert csupán anyja és apja szemében látja, ahol felmagasodik már a féltés és rettegés szirtfoka is, s övé csupán a gének tudatlan lapátja.