Filozófiatörténész, költő, műfordító

Megírom neked, igen, megírom neked,
ha tovább már nem élhettél, hát megírom
neked ezt az életet…
Megírom neked ezt az októberi őszt,
melyben hulló levelek táncolnak az
utca fölött, s hajlongó anyák fiaikat,
lányaikat a nyártól egyre messzebb viszik.
Megírom neked, hogy… bár körmenetre
jött az ősz, itt rendben semmit nem talált,
mert semmi nem akart csak úgy, csak úgy
a halálba menni, s csak úgy magától
mindentől elszeretni, csak úgy, tudod,
anyám, meghalni, földbe szökni senki nem akart…

s én látom a fákban a belül rejtőzködő rügyet
s alatta a törzs fagyos bánatát, a kavicsokban
a készülő sorsot, hogy majd messzebb sodorja
őket az eső, a víz és a szél esése, s hogy majd
ráhullnak egyszer ők egy távol, messze földre,
hol jön az ősz, s ott rendben semmit nem talál,
mert semmi nem akar csak úgy, csak úgy
a halálba menni, s csak úgy magától
mindentől elszeretni, csak úgy, tudod,
anyám, meghalni, földbe szökni senki nem akar…