Filozófiatörténész, költő, műfordító

A pincér egy hatalmas tállal fordult ki a konyhából. A tál közepén egy ropogósra sült gúnár terpeszkedett. A pincér, miközben egyensúlyozott, néhány percre hazagondolt. Az anyjára, aki otthon feküdt, s napok óta a halált várta. A pincér gondolatban már a gúnár tollát pakolta egy lenvászon párnába, amivel nehezen lélegző anyjának könnyítette volna meg a pihenést. Kicsi volt már az anyja, a teste is alig több mint egy tollpihe.

S a pincér mindeközben eljutott az asztalig, ahonnan a rendelést leadták. Az asztal mellett egy újságot olvasó ember üldögélt. Az asztalon pohár, mellette hamutartó - vastagon takarta a dohányfüst.
- Gúnár - mondta a pincér.
- Hogy? - nézett fel a vendég.
- Gúnár - ismételte a pincér.
A vendég felemelte a tekintetét. S azt mondta:
- Pőre.
- Hogy, kérem? - kérdezett vissza a pincér.
- Pőre, nagyon pőre. A tolla hol van?
- Milyen tolla? - lepődött meg a pincér.
- A gúnártolla - sziszegte a vendég.
- Megsült - így a pincér.
- Hány percig sült? - kérdezett rá a vendég.
- Negyven - mondta szemrebbenés nélkül a pincér.
- Láthatnám? - szisszent fel a vendég.
- Majd, ha csonkig égett - hűtötte le a pincér. S ekkor gyújtotta meg a gúnárból kilógó kanócot.

2011