Filozófiatörténész, költő, műfordító

Az én szülővárosomban
ünnepekre várnak,
fehér ingbe, fénykalapba
öltöznek a házak.

Fákat visznek kocsiszánok,
csupa fenyőfákat,
és magának télanyácska
törhet sok-sok ágat.

Villamosok sárga hátán
neon szivárványok,
öreg néni kosarában
egy macska nyivákol.

Sírdogál, mert kiskölykeit
az utcára tették,
őt magát meg háza nélkül
egy menhelyre vitték.

Borzas most a fehér szőre,
nem elegáns bunda,
rajta ragadt tegnap este
a hétköznap szutyka.

Kapualjban fázós koldus
a tenyerét nyújtja,
üres, mint a szomszédos tér
az utcákhoz bújva.

Arra jön egy trolibusz is,
csendül csengettyűje,
elektromos vezetékén
a hang is repülne.

Hal levéhez mákos bejgli
kerül az asztalra,
s ha a szíved tisztulna már,
pirul, mint egy alma.

Hangok jönnek, könnyek mennek,
nagy itt a forgatag,
minden, ami jegesedett,
holnap már olvatag.

Az én szülővárosomban
ünnepekre várnak.
Fehér ingbe, fénykalapba
öltöznek a házak.

2011