Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Az úton ment, előtte két fa sötétlett, mögötte kettő olvadt össze az árnyékával, sötét kendőjét a Nap reggelente nem bogozta ki, ruháját konyhaszag járta át, halott csirkékre és merev gyümölcsökre emlékezett, egy tálkában vitte megmaradt fogait, s ahogy meghajolt, ráncot vetett rajta az ég, és sok apró ránca lett a csillagoknak, apóka öreg botját kívánta magának, de apóka már rég a földek alatt aludt, s ő igyekezett az úton, az úton, ahol két fa sötétlett, kettő meg összebújt az árnyékával, mennie kellett, mert délben jön a halál, s őt találkozni délre hívta meg, mikor a Nap rálát saját árnyékára, akkor lesz ővele egy hosszú beszéde, kendőjét fejéről akkor veti le, a konyhaszagot akkor ülteti rá a felhők havasára, halott csirkéknek akkor ad enni kicsinyke magot, fákról az árnyékot akkor töri le, hogy beletegye az ő nyikorgó kosarába, hogy olyan szép halott legyen, akár a fák az úton, akik ott sötétlenek már reggel óta.