Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
A lombokon fehér virágok egerésztek, darázsfészkek nyüzsögték tele a házat, a kamrába széles csíkokat gurított a lonc. Rám terpeszkedett az utca, folyondár nevetése benőtte lábamat, s szimultán vele a hegyeknek feszült a Nap. Majd fölfelé vetődtek a madárvíziók, tabula rasaját föladta az ég is, a város átadta magát a tavasz újító ihletének. S elszabadultak a fák, s elszabadultak a tovasuhogó képek, rézfillérként koppantak fejünkön a gondok, elemeihez zarándokolt a fény villanó neonütése is. A gyökerek új fákat konstruáltak, a szorongás embrióit emlékeinkben hordtuk, s fészkét ledőlve találta a szárnysuhogású félelem. A csendekre hullámaival dalt kötött tenger, rákszigetek dobódtak az elhagyott partra is. Majd halfejű nénék a piac dombjain kosárkodtak, s egy kutya nyelvén zöld vizet paskolt a lavor.