Filozófiatörténész, költő, műfordító

Előbb csak küszöbönálló fényes üzleteit emlegette,
majd hónapok múlva csupán annyit mondott, hogy
kiegyenlíti súlyos tartozásait. Visszaszállította
önmagába szavait a túl súlyos álmoknak, s tudta,
bár félretaposott az ég s egykedvű előtte a kocsma-
asztal, azért az Isten talán még láthat valamit
a lent futó dolgokból, s mielőtt munkába mennének
ott fenn a csillagok, lenéznek a lenti víztükörre,
le a lógázó lábakra, le a törött ablakokra, s látják,
hogy az utat kezdi belepni a fű s kezdi belepni az apró,
zöld moha. Tudta, nem játszik többé, nem néz rá minden
tág csodára, hisz nincs többé egyedül, mert ezután
bármerre megy, mindig vele időzik majd a nyugtalanság.