Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
A madarat figyeltem. Álldogált a drót- kötélpályán, aztán rárepült a háztetők mezejére. Téglák pipacsait kerülgetve kicsiket ugrott, időnként körbejárt egy kéménybóbitát.
Nyár volt, minden melegét a földre vetkőzte le a Nap... S nem tudta, a madarak idejét még az ő melege sem tágíthatja jobban annál, mint amennyire tágnak gondolta el azt a kémények szirmain megülve a madarak Istene.
Hangos volt a nap, odalenn autók feszegették az úttestek nyugalmát, egy rendőr pirosat jelzett a szabálytalanul érkező éjszakának, aztán ugyanazzal a lendülettel a szívéhez kapott, a győztes, lám, mégis az éjszaka lett.
S fenn a madár még a drótkötél- pályát próbálgatta; egyenesen tartotta önmagát, de ahogy azt a kéménybóbitát megkerülte, már látszott, ott legbelül azt gondolja, virágfakadás ebből már nem lesz, s a betörést is sikeresen hajtja végre az a szabálytalanul érkező éjszaka.
Aztán csend lett. Madarak csendje. Tollakba ágyazott. A levegő törékeny csontjain megülő. A madár a drótkötélpályán fél lábon állt csak, s mikor a szél mellé repült, s ő inogni kezdett, szárnya nem rebbent, meg sem mozdult, hogy küzdjön az életért.
S ahogy ott állt - kicsit nekidőlve a szél hintájának - már pergett is az éjszaka mozigépe; fiókák jöttek elő, szárnyukról még nem vált le a fészek, s alighogy megszülettek ők az ágak lombjai közé, már csúsztak is bele az éjszakába, tolluk - mint emlékjel - a lombközökben ott nem maradt, s aztán már minden filmkocka üresen jött elő, nagy fehér semmik, rácsos keretekbe fogva, pergett a film, ahogy pereg az élet, s ekkor a madár mind a két lábával a semmibe lépett, és szárnyaival kicsit sem egyensúlyozott.