Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Benn a fák vonultak újra, vörös- fenyők és fémes jegenyék, s tőlük két versztányi útra bukfencet vetett négy fehér darázs s az ég. November volt, a templomok fakultak, a száraz égre száraz nap hajolt, s aztán egy kimért lendüléssel a kerítésre ugrott rá a hold, megbámult néhány macskahátat, s látta, az egértől máris részegek, s úgy vitte tovább a pengeélű házat, hogy közben még kettőt léphetett. Kettőre volt az utca, s kettőzve volt a vágy, a kettőben mindig benne ült a másik, s aztán belőle vált ketté a tárgy. A késen is kétélű a penge, ahogy a testre néz hosszan elfeszengve, hisz földet túr, mikor az égre ásít, s már magában is mindig kettévásik. Két diót tör fel, ha a kamra lomja árnyékot vet az aranyalomra, mit a Nap hordott oda rendre, hogy benne az életnek teljen sűrű kedve. És az alomnak fülledt melegében a kék penge ereje teljében kettészakít még néhány aranyszálat, hogy így kettőzze meg bennük a vázat, s így villanyozza őket fémlángokba gyúlva, aztán meg ráejtse az aszfaltra újra, s hogy így legyen legvégül kettő az ének, hisz egy készül a sorsnak, egy a vers terének.