Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
A minap épp filmet néztem, hol egy nő fennhangon azt mondta: nos, Bástya úr...; tudtam, narancsként zöld citromot ettem, s e név mögött a messzi kor lapul.
Matt volt a kor, s oly fekete-fehér, akár a ködben a fekete bodza - s noha királyt ő nem veszejtett, riadt futóként cikázott sok-sok bokra.
Paraszt éhezett, pincében disznót vágott, s ha Bástya úr jött... ment a ló, ki oly gerinces volt, meg olyan nyeszlett, hogy vígan magára tűzte egy karó.
S bár a mi Bástyánkban sem a zene, sem Erkel nyomokat mélyen nem hagyott, attól még mattot az embervilágnak hetente adott, hiszen... adhatott.
Bástya úr aztán úszni vágyott, és bő, langy vizet kerített a Hold neki - mert ki elvtársként úr volt, az úszni vágyik, s a vizet a Holdon szereti.
S ha a kisember nyolc mezőt látott, mert álmába még hetet befútt a szél - szemét nyitva, már Bástya úr homálylott, ki a szavaknál is túlabbra ér.
S míg királynő nem lett az asszony, ki tudta, a bodza ott kinn, hol fekete, a ló folyton azt kérdezte, ha az úr megjön, akkor én, vajon, leszek-e.
És ugrott a ló, "bocsáss meg, ó, én királynőm", így mondta nejének a ló, ám sejtette, szava túlontúl ékes, az ő korában ez már nem való.
Szántottak mezőt, fekete-fehéret - látsszon, hol nyugszik majd a hóvirág..., és tudják, hol kapja le az ég a Napról a rebellis, fülledt bóbitát.
Ürült a tábla, kókadt a mező, és cipőjét lopta a paraszt messzebb; bár közben attól félt, egyszer rászólnak: hé, a lábadat, azt hol szerezted?
S míg jattolt a boltosnak a lány, ki folyton vert csipkéket vitt, cipelt haza.., egy sakkjátszmában már mattot kapott a honderűben épp nem fürdő haza.