Filozófiatörténész, költő, műfordító

A sínen… mi belőled
megmaradt…
A vonat meg csak
halad, elszalad.
Itt egy kéz, s amott
kiabál a tested.
Még a sínen is
önmagad kerested.

Kerested bús gyermek-
valódat, ki a
felnőttben sokszor
csalódhat.
S a gépházban
kergettél csillagot,
akit az ég már
nemegyszer elhagyott.
A gyógyszerek aztán
táncolni vittek,
neked jó meg rossz
angyalok is hittek…
ám madarad szárnyán
megült a föld,
és szemedben
megsűrűsödött a köd,

és egyre sűrűbb lett a
gödörben a szó,
mert meghalni keserű,
és meghalni jó,
gyermekként újra a
földhöz bújni,
síneknek vázain
bujdokolni.