Filozófiatörténész, költő, műfordító

Hangszalag. S a konnektor
kemény érfala. Meghajlik a
csönd a súlyuk alatt.

Az utcára indulok,
de előtte ég a postaláda
újságfelhőit eresztem
szabadon. Kinn csillognak
a kövek, zápor futott végig
rajtuk, én meg minden
harmadik lépésemmel a
csigák meszes múltját
kerülgetem.

Egy áldott állapotban
levő asszony lépeget
előttem, csípője ring,
gyereket muzsikál már
a placcra is. Mellette
egy kerékpáros, kereket
görget maga alatt, s egyszer
csak – mindent odahagyva –
az égbe kapaszkodik.

A kerék meg csak görög
tovább, s mellette, az anyja
hasában az élet bicajára
száll a gyerek, s versenyezni
kezd a légi biciklissel,
hármat fordul a tengelye
körül, igazít egyet még
azon a lusta csapágyon,
s nem hagyja, hogy a
sárhányó egész további
életében messzebbre terelje
tőle azt, amit csak saját
bőre tapasztalatán keresztül
tudhat meg bárki, ha kiesik
abból az áldott állapotból.