Filozófiatörténész, költő, műfordító

A ház a hegycsúcson állt
ma, aztán a völgyekbe húzta le
a délelőtt, hosszasan nézte őt
két platánfa, az élet nézhet
így még – tudod – a kés előtt.
S aztán a gondolat csúszott rá
a tájra, fényképet csinált magáról
az ősz; abban volt két ajtó, két
platánfa..., és két macskát söpört
az ősz tovább – mikor a völgyekben
ő is célhoz ért, kettőt legyintett, s
lassan még így beszélt: nahát..., nahát.