Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Némelykor azt hisszük, elég a hídon végigmenni, s ahogy Ali hodzsa a kádihivatalt, úgy érjük el (kijátszva belső önmagunkat) a törvényes padlódeszkát s alkonyattájt az utolsó házat, mit az élet magából még "Nur kein Skandal"-t szavalva kitakart. S míg megyünk az úton (ahogy az öreg egykoron Rogaticában az úton mendegélt), csak sejtjük: az út végén valaha széljárta, nagy kapu állt, hogy mázsás nyílásain térítő optikába fogva egyszerre túlsó messzeségbe s jóleső nagy közelbe csúsztassa át a szétnyíló veszélyt. De mióta külön-külön lépünk rá minden hídőrző čaršijára..., azóta köveket dobál a Drina, s forintban, dínárban számolva is apad az ünnep- nap, apad az ember, apad a halban a hús, s apad a széttöretlen szálka. S míg Lotika csukja-nyitja házát, s ügyel a pókerarcra is, a víz kimossa belőle minden álmát, megmarad ő s marad a nagy szemű kavics. Ősszel már fáradt s aztán szétbonthatatlan selyemkötelek közt föl-le jár, ezer- kilencszáz... - dadogja - (mennyi?), mennyi is? - s szemében végül összeáll ház, halott, fű, macska, kapualj s hozzá a szabály, ezernyi házszabály.