Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Végül elviszlek téged is, mondta a halál, csak előbb letöröm itt e margarétát, álló helyzetbe hozom a himbálózó kötelet, kicsalogatom a meleget a szomszéd szobában fekvő testből, kifárasztom a gyerekek talpa alatt az ugrókötelet, ne félj, mert itt leszek én a hajnalpírral, vakító fényes utcákon jövök feléd, felkapaszkodom lépcsőin a háznak, pókok hálójába teszek véres szúnyogot, s úgy táncolok feléd, hogy köd se takar már, meztelen testem elől csupán egy gyerek szalad, botjával az öreg koldus el nem zavar, s akkor én átlépem, át a küszöböt, melyet egy életen át smirglizett az, kihez az én nagyapám még kalappal fején tért be, hogy megülve asztalánál mindennap kicsit hosszabban mondja el, bor mellé halált is ad az Isten nekünk, s megfoglak én, s aztán majd azzal az ujjbeggyel érintelek, amelyre tegnap rászállt egy okos madár, s onnan tovább ő többé nem repült.