Oswald Spengler élete és filozófiájaTalálkozások és törésvonalakAmerika felfedezése és az új globális rendFilozófiai elmélkedések a tájról
Közösségi könyvjelzők
Micsoda fényes esése van most a Holdnak, már a csillagok is csomagolnak, s látják, gyors robogásba kezd egy üstökös.
Puttonyokba hull holnap a borízű szőlő, fényteknőkbe surran be egy téveteg szellő, s lila árnyú vasárnapot ünnepel az orgona.
A fázós hegyek is tétlenek a távol láthatáron, pihen az emlék, akár egy ránk maradó lábnyom, s viszik, nehéz terheiket viszik a vándorok.
A tenger vizet parancsol száraz, szikkadó medrébe, miből a rák, a gyöngy, a medúza vígan megélne, s hullámait egyre beljebb, a setét éj hasába cipeli.
Harangokat kongatnak a föl-le futkározó árnyak, s a kongó hangokat nevezik aztán majd futárnak, kik holdas hajnalokat feszítenek szét ég és föld között.
S a hegy mögött - már látszik - egy h-moll égi szonátában a sok nyelven beszélő s dúdoló Európa-táj van, és Liszt Ferenc arca a hullámzó, zenélő nyelv mögött.